2025. április 16., szerda

Visszatérés...

 Sziasztok!

 

Szalad az idő!! Majd két éve, hogy utoljára írtam.... Többször is elgondolkoztam már ennek a bejegyzésnek a megírásán, de valahogy eddig nem nagyon volt meg az ihlet...

Ez az időszak leginkább a próbatételekről és megmérettetésekről szólt számunkra. Mindenféle tekintetben. Pontosan ezért nem is volt kedvem, írni, illetve hát valjuk be őszintén a negatív dolgokat, hibákat az ember inkább csak túlélni és átvészelni szeretné, nem a világ elé tárni... Nagyvonalakban következzen most, hogy mégis mi történt velünk az elmúlt két évben. 

Mi soha nem terveztük azt, hogy teljesen csak a tanyából éljünk, de azt mindenképpen szerettük volna, hogy a munkaidőt/munkát amennyire lehet a tanyasi élethez és a tanyához tudjuk igazítani. Legyen olyan idő amikor a tanyasi dolgokkal tudunk haladni és ez nem megy a gyerekek, család kárára. Az fixnek tűnt, hogy én vagyok itthon, viszem-hozom a lányokat oviba-suliba, intézem az állatokat, kertet mindent, ami a mindennapok része. Karesz pedig eljár dolgozni, hogy az anyagi források is biztosítva legyenek. Többféle lehetőséggel próbálkoztunk. Volt hajnali tejbegyűjtés, pesti munka heti ott tartózkodással, gyári meló... vagy az időbeosztás, vagy a pénz nem volt túl baráti... Ezen a ponton jött egy lehetőség, hogy vállalkozóként napelemszereléssel foglalkozzon. Kicsit talán túlságosan is rápörögtünk erre, és felvettünk egy hitelt, amiből az elindulást terveztük finanszírozni. Kocsi, utánfutó, felszerelések, engedélyek.... Nem születne meg ez a bejegyzés ilyen hosszú kihagyás után, ha ezt egy sikertörténet követte volna.... Természetesen nem így történt... Sok sebből és sokszorosan elvérezve, hosszú hónapok próbálkozása és huzavonája után végül feladtuk ezt a tervet.... Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont jókor hívták Kareszt egy olyan munkaüggyel kapcsolatba, ahova majdnem egy évvel korábban adta be  jelentkezését. A munkahely bevált, és a legjobbkor jött! Mire azonban idáig jutottunk, a fizetnivalók csak gyűltek és a hullámok szinte összecsaptak a fejünk fellett. Itt már nem volt szempont, hogy a munkahely mellett legyen idő a tanyára, csak az hogy legyen egy munkahely, ahonnan fixen bejön a fizetés, hogy a nem túl alacsony törlesztőket fizetni tudjuk... Itt következett olyan másfél év, hogy szinte csak a hitelre és a minimumra jutott, tanya fejlestésre, jószágokra, kerti eszközökre vagy egyszerűen bármire, semmi...A mindennapok kemények voltak és azok még ma is. Ha becsúszik egy javítás, egy gyerekfogászat vagy a kocsi műszakija, hát bizony vacilálás és erősen matekozás megy. Rosszabb esetben kölcsönkérés... De ez még csak az anyagi része a történetnek... Ami még napjainkban is tart és talán év végére enyhül valamit a helyzet...

Ez azonban nem volt elég, ezt ugyanis még valahogy, csak-csak feldolgoztuk volna, ha minden más klappol. Mint azonban a közmondás is tartja "A baj nem jár egyedül." Egy tanyán élünk, és mi totális amatőrök vagyunk, szóval itt sem ment minden simán. Innen kezdődtek a lelkileg is kiszipolyozó történések, amik kis híján a feladásra sarkalltak... Kezdve a kecskék vetélési sorozatával, amit utána kb fél év alatt az anyák elhullása követett. Ezen a ponton az is megfordult a fejemben, hogy adjuk el az egészet és menjünk vissza pestre.... Kaptam új kecsókat, újra próbálkoztam. Volt ellés, de valami ott sem volt kerek, halva született gida, esetlen, lassú fejlődésű kiskecskék, majd egy év alatt ők is elmentek... Jelen pillanatban két kecském van Lili és fia Boldizsár. Makk egészségesek. Az utolsó emukat is levágtuk tavaly tavasszal. 3 évig neveltük őket és egyetlen egy darab tojást nem tojtak ez alatt az idő alatt. Teljes csalódás... Az a tény, hogy évekig etettük azt a rengeteg madarat a horror áru takarmánnyal és tulajdonképpen kudarcot vallottunk velük, nem túl fényes és lelkesítő gondolat. Annyi hasznuk mindenképpen volt, hogy a húsukat ettük és ez egy kicsit azért kárpótol. Sőt, abban az időben még nem voltunk eleresztve más húsfélével, így emut ettünk minden formában. A kert tavaly teljes katasztrófa volt! Pedig minden időben elkészült, sokat foglalkoztam és dolgoztam vele. A szinte dzsungelszerű területet kipucoltam és felástam. Sárgarépa, dughagyma, borsó elvetve még támrendszert is csináltam a borsónak, szépen fejlődik minden, majd jön  valamikor április közepe táján pár nap mínusz, a borsó besárgult, a reteg magba ment... Ez az a pont, ahol még ugyan újra lehetett volna vetni mindent, de persze anyagilag nem áltunk úgy, hogy akár csak 1-2 csomag vetőmagot megvegyek.... Gyönyőrű paradicsom palántákat neveltem, de egyszerűen jött a nyár a 40fok egy begyulladt fog és képtelen voltam a napi kétszeri locsolásra... Este locsoltam, reggelre feléledtek a palánták, majd estére ismét lekonyultak... Mindezt két kannával, slag nélkül... Teljes bukás.... Legalábbis akkor így gondoltam... 

Az ember viszont folyton próbákozik, mindig szeretne valamiben sikert elérni, legalábbis én így voltam vele. Így mikor se a kert nem sikerült, se a legjobban áhított sajtkészíésre nem volt lehetőség, elővettem a joly joker-t, vagyis a tésztázást! Az legalább megy, és még örömöt is szerez. Tojásunk volt/van rengeteg, a tyúkjaim szerencsére gyönyörűen tojnak. Ezen a területen is vannak hiányosságok, de ez még az elviselhető kategória. Keltettem saját csibéket, felnőttek, és most már ők az idei tojóállomány. Szépen végigtojták a telet is, felváltva pihentek, nem volt hiány tojásból. A baromfiudvarral ekkor már egészen meg voltam elégedve. Sikerült libákat is beszerezni és pulykák is voltak, sőt a pulyka tojó keltetett is utánpótlást. A másik sikertörténet, a sertésállományunk és a disznóvágások. Van még bőven hova fejlődni ezen a területen is, de az mindig lesz is. Szilveszterkor levágtuk az első vietnámi disznónkat ketten, segítség nélkül. Ez számomra nagy lépés. Függetlenedés, hogy nem vagyunk senkire rászorulva. Persze, jó buli ismerősökkel, barátokkal, de nem mindig a szórakozásról szól az élet, van, hogy egyszerűen valamit meg kell tenni és akkor pont hiába várnál segítségre.... Tavaly még ismerősökkel vágtuk a malacokat, töltöttük a kolbászt. Sokat tanultunk belőle. Majd februárban a két éves mangalicát, ez alkalommal szintén segítséggel, az állat méretére való tekintettel... Kb 150kg-os jószág volt. Végül egy 3 éves vietnámit vágtunk szintén ketten, belőle készítettük az első teljesen önálló saját kolbászunkat! Disznóhúst nem veszünk már kb 3 éve, ezt azért sikerként lehet elkönyvelni. :) Jelen pillanatban a harmadik turnus csibe kel a keltetőben, melletük van liba és futókacsa is, Eddig 56 csirkém van és két kislibám. Az egyik pulykatojó (Julika) szépen kotlik, remélem lesz pár pipe alatta, ugyanis sajnos a keletőbe bepakolt 19 tojásból mindössze egyetlen egy volt termékeny. Ha lehet ilyet mondani, bár ebben is eléggé ügyetlenek vagyunk még, munka és időzítés okán, a fő atrakció a tanyán talán a nyúltenyésztés. Tavaly is szép számmal volt szaporulat, és úgy látszik idén is lesz. A jelenlegi hibákkal tisztában vagyok a következő szezonra orvosolva is lesznek, remélem. :) Így azt mondhatom, hogy a sertés mellett tyúk/kakas, pulyka és nyúl is kerül az asztalra.

Az anyagi nehézségek is tanítanak, bár nehéz olyankor észrevenni mikor éppen benne van vagyunk nyakig. Saját tapasztalatom, hogy ilyenkor kinyílik a világ, észrevesszük ami az orrunk előtt van, és eddig talán fel sem tűnt. Ilyenek például a tanyán vadon termő ehető és gyógynövények! Ezekből szirupok készülhetnek, de teának is van számtalan kiváló lehetőség. Kicsit nyitottabbá tesz a helyzet az egyéb lehetőségekre. ;)

Ide teszek néhány képet, amik a sikerekről szólnak! Bizonyítva számunkra, hogy bármennyire is van gond, nehézség ez az életforma számtalan lehetőséget kínál az örömre is!  Nagyon fontos, hogy ezeket meg is lássuk és meg is éljük! 


 
 




 




 



2023. július 16., vasárnap

Beszámoló

Jó rég óta nem írtam már... 
Közben nagyon sok minden történt, amit így hirtelen egy bejegyzésben nem is tudnék összegezni... 

Két és fél év telt el mióta beköltöztünk a mi kis tanyánkra. 😊 Az első év még bőven az újdonság  varázsáról szólt, részben rózsaszín ködben fürödve éltük meg az évszakok változását. A sok lehetőség magával ragadott minket, főleg engem, és sok hibát követtünk el, sokszor kellett volna megálljt parancsolni magunknak, de ez akkor nem sikerült. Az új élethelyzet, a számtalan lehetőség ami volt/van a tanyasi életben elsodort, sokszor csak úsztunk az árral. Jobb esetben figyeltünk és tanultunk közben. Azóta sem megy minden tökéletesen, sőt! Nehéz elfogadni, beletörődni, hogy minden márpedig nem megy... Ez nem azt jelenti, hogy fel kéne adni bármit is ami az ember szívében, lelkében élő vágy, csupán annyit hogy a megvalósulásához vezető út hosszabb mint elsőre gondolnánk. Számtalan dolgot tanultam, sokmindent már jobban csinálok és hiszem, hogy pár év múlva még jobban fogom. 😉😊 Idő az is, hogy a saját, családi igényünket /szükségletünket meghatározzuk, akár állattatás szempontjából akár a veteményes felől. Azt kell előállítsunk ami a legszükségesebb nekünk. Úgy érzem jó úton haladunk az önellátás felé! 
Januárban levágtuk az első két malacunkat, Kukoricát és Szalonnát (a két vaddisznó keverék)! Ez hatalmas dolog volt számunkra! A malacokat pár hónapos koruktól mi neveltünk és másfél évesen vágtuk őket. Rengeteg csodás hús, kolbász, szalámi, zsír került így a kamránkba. Ezzel a lépéssel egy nagyot ugrottak, hiszen saját disznóhús kerülhetett végre az asztalra,  saját kolbászunk és sonkánk készült! Remek első vágás volt, most már tudom, hogy mennyi a családi igényük, mi az a disznóhús, kolbász, sonka mennyiség ami nálunk egy évre szükséges. Az utánpótlás biztosítva, télre vágás érett 2 vietnámi keverék sertés és egy mangalica ártány. Az idei szaporulat pedig a jövő évre lesz vágás érett. Szépen kialakul. 😊 A sertések mellett a nyúl szaporulat volt jó, van jelenleg kb 10 vágni való nyuszink. Márciusban vettem húshibrid csirkéket, őket mostanában már vágjuk, esszük. Mit mondjak amúgy nem vagyok elragadtatva tőlük, de ezt is kipróbáltuk... A kecskéknél idén sajnos teljes a katasztrófa! A tél végi toxikus kukoricának hála, az újonc Pannikát kivéve minden anyám elvetélt... ezzel pedig erre az évre a kecsketejről le is mondhattam... Ami az egyik évben már jól megy és azt gondolná az ember, hogy ez a lépcsőfok pipa, jöhet hozzá a következő egy pillanat alatt össze tud dőlni a kártyavár... Van hús, van tojás, még némi alap zöldség is akad, de a tej idén sajnos hiányzik... Számunkra az egyik legfontosabb dolog! Az ilyen helyzetek arra jók, hogy az ember kitapasztalja, hogy tényleg, mi az ami ha nincs akkor hiányzik. Mert akkor azt kell előteremteni. 
A veteményest kezdem teljesen elengedni... egyszerűen képtelen vagyok azzal is napi szinten órákat foglalkozni, amikor jön egy csapadékosabb idő és a hőmérséklet is emelkedik a gyomok megállíthatatlanul elszabadulnak. Itt van az a pont ahol végképp kicsúszik a kert a kezemből. 😅 Ami valamilyen szinten eddig legalább sikerült, az a borsó, van a fagyóban 6-7csomag, van fokhagymám az sztem kitart a következő betakarításig, akad valamennyi vörös és lilahagyma, de ez már messze nem elég egy évre, illetve némi burgonya is termett. Most a tökökön a sor, cukkini és főzőtök van bőseggel, egy kis adag vajbab is akadt már. A nyár sztárja pedig nálam a paradicsom!! Nagyon drukkolok neki és amennyire tőlem telik vigyázok is rá. Legalább 10 üveg paradicsomlét és pár üveg lecsót szeretnék idén végre! 😆😁

Egy szó mint száz, haladunk előre! 😊 Örülök, hogy itt vagyunk, hogy tudjuk mit eszünk és részben a magunk urai vagyunk. 😊






















2021. december 14., kedd

Első decemberünk

Elérkezett az első decemberünk itt, a tanyán. Ezzel pedig immár minden évszakba, hónapba belekostoltunk. :) Készülünk az első tanyasi karácsonyunkra. :) 

Úton az oviba...

Mindnek megvan a maga küzdelmes mivolta és a szépsége, csodája is. 

Mostanában pattog a tűz a kályhában, mellette melegszik a család. Kint deres reggelekre ébred a tanya. Kert pihenő idejét tölti, készül, hogy a jövő évben is csodás zöldségekkel lássa el a családot és a jószágokat. A falu jóvoltából elkészült egy alap mulcsos kert, kb 150nm, eddig kb 30 centis takarással. Falevél még bőven áll rendelkezésre, viszont a mostanában betegeskedő gyerkőcök mellett nem nagyon volt időm, tovább építeni, de talán még lesz rá alkalom márciusig... A mindennapok része a favágás, meleg víz hordása az állatkáknak. Elvégre ez egy tanya, soha nem unatkozunk... :)

Most ahogy ezt írom és kinézek a konyhai ablakon keresztül az udvarra épp egy harkály kopogtatja az egyik diófa kérgét. Megszámlálhatatlan csodás pillanatot éltem át már ez alatt a közel egy év alatt is. Nem, az élet nem habostorta egy tanyán... Rengeteg munka, és még több tanulás kell ahhoz, hogy egyáltalán az ember egyről a kettőre jusson. És kitarts, hogy sikerülni fog, el fogjuk érni a kitűzött célokat! Maximum kerülünk egyet, választunk másik utat, de a célt nem veszítjük szem elől... Minden igyekezetünk ellenére sem sikerült mindenre felkészülni, nehéz év áll mögöttünk, de hiszem, hogy jó úton járunk. Minden nehézség ami most adódik azért van, hogy megoldva, átvészelve, erősebben lépjünk tovább, illetve a tanyasi élet minden szépségét és egyszerüségét megéljük. Óvodába menet a lányokkal a napfelkeltét csodáljuk, vagy éppen a deres fűszálakban gyönyörködünk, esetleg a frissen kikelt gombákat figyeljük meg. Tudom ezek a dolgok sokaknem nem sokat érnek, de én hiszem, hogy talán jó dolgokat "tanítok" a gyerekeknek... Élni a természettel, ahol minden él... Figyelni és tanulni tőle... A lányok nem félnek az állatoktól, se bogártól, se semmitől.  Tudják, hogy mindnek fontos szerepe van az életben, mind hasznos. Itt a mi kis tanyánkon minden állatot szívesen látunk. Tavasszal a menyét volt a vendékünk, de voltak búbos bankáink, fecskéink is, szép számmal mezei nyulak ugrándoztak a mezőn, nyáron pedig egy nagyobb sünicsalád vendégeskedett nálunk, de számtalan vakond is lakik a tanyán és végzik hasznos tevékenységüket a talajban. Mostanában bagoly is járt erre, vércse, szarka gyakran feltűnik, de egy alkalommal még egy kisebb sólyom is leszált az udvaron. 

Az év folyamán próbáltam tovább fejleszteni a saját kis boszorkánykonyhámat; mosószer, mosogatószer, mellett már fürdőgolyót és szappant is sikerült készítenem. :D Nagyon boldog vagyok, hogy ezeket már nem kell megvegyem, de még van hova fejlődni. 

Receptek: 

Mosószer: 

  • 150g mosószappan
  • 150g szódabikarbóna
  • 200g mosószóda
  • 4+4 l víz

A lereszelt szappant hozzáadjuk a melegedő 4l vízhez. Habverő segítségémel egynemőre keverjük, amíg nem lesz benne reszelék. Ekkor hozzáadjuk a mosószódát és a szódabikarbónát. (továbbra is kis lángon kevergetjük, nem kell forralni) Addig keverjük amíg ismét egynemű lesz. Ha ez megvan hozzáöntjük a másik 4l vizet és tovább keverjük. Itt ezen a ponton botmixert vagy keverőt is érdemes bevetni. Ha a 8 liter nem fér az edénybe, az első 4 litert mikor már minden benne van meg lehet felezni, és két edényben készíteni a végét.  Egy sűrű gél szerü állagot kell kapni, és ezzel kész is a mosószer! :) 

Mosogatószer:

  • 150ml víz 
  • 200ml ecet
  • 100ml decyl glucoside
  • 1kávéskanál xantán
  • 2kávéskanál citromsav 

A xantánt egy tálba teszem, majd fokozatosan öntöm hozzá a vizet kézi habverővel keverve, majd csomómentesre keverem a decyl glucoside-al. Ha ez megvan hozzá keverem a többi hozzávalót is. Amenyiben az állaga nem megfelelő, óvatosan lehet növelni a xantán mennyiségét. Kész a mosogatószerünk. :)

Fürdőgolyó:

  •  100g szódabikarbóna
  • 50g citromsav
  • 25g étkezési keményítő
  • 25g só
  • (szárított virágszirom, gyógynövény)
  • 30g kókuszzsír, olivaolaj vagy bármilyen zsír
  • 50-60 csepp illóolaj (100%-os, minőségi, a többi kiütést okozhat)

Először összekeverem a száraz hozzávalókat és külön a folyékonyat, majd összegyúrom az egészet. Kemény golyót formázok belőle, de akár valamilyen muffin vagy szappanformába is készíthetjük. Jó alaposan össze kell nyomni, külömben szét eshet. Vigyázat, vizet ne érjen! Legjobb ha 2-3 napig szikkadni hagyjuk.


 

Szappan: 

Első próba szappanom, de kedvcsinálónak abszolút bevált! :)

  • 400g mangalica zsír
  • 100g oliva olaj 
  • 65g lúg
  • 190g víz
  • fahéj :)  

A részleteket majd egy másik alkalommal. Addig még van mit finomítani a szappankészítési technikámon. Ez egy kis ismerkedés volt a dologgal, lesz folytatása. :)



Tavasszal készítettem fenyőrügy szirupot, ami a gyerekeket eddig kétszer is kigyógyitotta a köhögős megfázásból. Ami pedig a legjobb, hogy a gyógyszerekkel ellentétben ezt örömmel beveszik. :)

Nem mondom, hogy minden elképzelésünk megvalósult az idén, igazából töredéke sem... Igaz, nem is kevés tervvel vágtunk bele ebbe az új életbe, szinte nulla tapasztalattal... De sebaj, majd jövőre folytatjuk a munkát. :)

Úton az oviba...




Emu toll

Kukucs

Konektororr

Miauuu


Tanya-felügyelő

Lobog a tűz...

Nálunk így indul a nap

Gerzson benézett a konyhába :D


Mindenkinek Kellemes Karácsonyi készülődést, és szeretetben gazdag Ünnepet Kíván

 a Zsivány tanya minden lakója!

Visszatérés...

  Sziasztok!   Szalad az idő!! Majd két éve, hogy utoljára írtam.... Többször is elgondolkoztam már ennek a bejegyzésnek a megírásán, de val...