Közben nagyon sok minden történt, amit így hirtelen egy bejegyzésben nem is tudnék összegezni...
Két és fél év telt el mióta beköltöztünk a mi kis tanyánkra. 😊 Az első év még bőven az újdonság varázsáról szólt, részben rózsaszín ködben fürödve éltük meg az évszakok változását. A sok lehetőség magával ragadott minket, főleg engem, és sok hibát követtünk el, sokszor kellett volna megálljt parancsolni magunknak, de ez akkor nem sikerült. Az új élethelyzet, a számtalan lehetőség ami volt/van a tanyasi életben elsodort, sokszor csak úsztunk az árral. Jobb esetben figyeltünk és tanultunk közben. Azóta sem megy minden tökéletesen, sőt! Nehéz elfogadni, beletörődni, hogy minden márpedig nem megy... Ez nem azt jelenti, hogy fel kéne adni bármit is ami az ember szívében, lelkében élő vágy, csupán annyit hogy a megvalósulásához vezető út hosszabb mint elsőre gondolnánk. Számtalan dolgot tanultam, sokmindent már jobban csinálok és hiszem, hogy pár év múlva még jobban fogom. 😉😊 Idő az is, hogy a saját, családi igényünket /szükségletünket meghatározzuk, akár állattatás szempontjából akár a veteményes felől. Azt kell előállítsunk ami a legszükségesebb nekünk. Úgy érzem jó úton haladunk az önellátás felé!
Januárban levágtuk az első két malacunkat, Kukoricát és Szalonnát (a két vaddisznó keverék)! Ez hatalmas dolog volt számunkra! A malacokat pár hónapos koruktól mi neveltünk és másfél évesen vágtuk őket. Rengeteg csodás hús, kolbász, szalámi, zsír került így a kamránkba. Ezzel a lépéssel egy nagyot ugrottak, hiszen saját disznóhús kerülhetett végre az asztalra, saját kolbászunk és sonkánk készült! Remek első vágás volt, most már tudom, hogy mennyi a családi igényük, mi az a disznóhús, kolbász, sonka mennyiség ami nálunk egy évre szükséges. Az utánpótlás biztosítva, télre vágás érett 2 vietnámi keverék sertés és egy mangalica ártány. Az idei szaporulat pedig a jövő évre lesz vágás érett. Szépen kialakul. 😊 A sertések mellett a nyúl szaporulat volt jó, van jelenleg kb 10 vágni való nyuszink. Márciusban vettem húshibrid csirkéket, őket mostanában már vágjuk, esszük. Mit mondjak amúgy nem vagyok elragadtatva tőlük, de ezt is kipróbáltuk... A kecskéknél idén sajnos teljes a katasztrófa! A tél végi toxikus kukoricának hála, az újonc Pannikát kivéve minden anyám elvetélt... ezzel pedig erre az évre a kecsketejről le is mondhattam... Ami az egyik évben már jól megy és azt gondolná az ember, hogy ez a lépcsőfok pipa, jöhet hozzá a következő egy pillanat alatt össze tud dőlni a kártyavár... Van hús, van tojás, még némi alap zöldség is akad, de a tej idén sajnos hiányzik... Számunkra az egyik legfontosabb dolog! Az ilyen helyzetek arra jók, hogy az ember kitapasztalja, hogy tényleg, mi az ami ha nincs akkor hiányzik. Mert akkor azt kell előteremteni.
A veteményest kezdem teljesen elengedni... egyszerűen képtelen vagyok azzal is napi szinten órákat foglalkozni, amikor jön egy csapadékosabb idő és a hőmérséklet is emelkedik a gyomok megállíthatatlanul elszabadulnak. Itt van az a pont ahol végképp kicsúszik a kert a kezemből. 😅 Ami valamilyen szinten eddig legalább sikerült, az a borsó, van a fagyóban 6-7csomag, van fokhagymám az sztem kitart a következő betakarításig, akad valamennyi vörös és lilahagyma, de ez már messze nem elég egy évre, illetve némi burgonya is termett. Most a tökökön a sor, cukkini és főzőtök van bőseggel, egy kis adag vajbab is akadt már. A nyár sztárja pedig nálam a paradicsom!! Nagyon drukkolok neki és amennyire tőlem telik vigyázok is rá. Legalább 10 üveg paradicsomlét és pár üveg lecsót szeretnék idén végre! 😆😁
Egy szó mint száz, haladunk előre! 😊 Örülök, hogy itt vagyunk, hogy tudjuk mit eszünk és részben a magunk urai vagyunk. 😊